Kedves Gyerekek, Szülők és mindenki, aki olvassa ezt a blogot!
Elmondhatjuk, hogy egy igen esemény dús nyarat tudhatunk magunk mögött a perkátai népművészeti foglalkozás kis (nagy?) csapatával. Szinte minden héten találkoztunk, hiszen egymást érték a fellépések és a próbák. Mindenesetre valahogy megcsináltuk, igaz néha kicsit kapkodva, idegsokkosan (ez főleg Dóri néni volt), de mindig ügyesen vettük az akadályokat!
Kedves Gyerekek... Köszönöm Nektek, hogy ilyen ügyesek, lelkesek és kitartóak voltatok! Remélem tudjátok, hogy nagyon büszke vagyok rátok! Ha időnként össze is kapunk vagy nem úgy sikerül egy próba, ahogy szeretnénk, Ti akkor is, mindig szuper kölykök vagytok, ezt soha nem feledjétek. Továbbá szeretném megköszönni a Szüleiteknek a sok segítséget, türelmet és támogatást, amit nekünk adtak/adnak. Nélkülük nem jutnánk semmire!
És akkor most nosztalgiázzunk egy kicsikét, mi is történt ez alatt a két és fél hónap alatt:
Volt egyszer egy gálánk, amit július 12-én, az első perkátai Lovas Találkozó keretein belül zavartunk le. Ezúton is szeretném megköszönni a rendezvény szervezőinek a rengeteg segítséget, amit nekünk nyújtottak! Nekik hála, a nagy lányoknak végre van szoknyája, amiben táncolni tudnak! Szavakkal ki nem fejezhető öröm ez nekünk.
Július 20-án a rezedások léptek fel, a Győry Teréz Emlékműsoron, ahol zajos sikert arattak, majd újra bizonyíthatott az egész népművészetis csapat augusztus 02-án, a gasztronómiai fesztiválon.
Augusztus 20-án szintén a rezedások mutathatták meg, hogy milyen szépen is tudnak énekelni. Elkísértük a hagyományőrző menetet a rossz idő ellenére végig a falun, s ha el is kezdett esni az eső, csak vállat vonva magunkra borítottunk egy pokrócot. Jó móka volt.
Ezután, hogy a kankalinosok se unatkozhassanak, a Perkátai Régiség Gyűjtő Egyesület által szervezett Arató Kiállítás megnyitóján adtak elő egy kis műsort, majd másnap, a szüreti felvonulást nyitották meg táncukkal.
Így visszagondolva, azt kell hogy mondjam, nem túloztam az elején, az eseménydús nyár kifejezéssel. Nem unatkozhattunk egy másodpercig sem, és azt hiszem nem is volt rá túlságosan igényünk. Jó csapatban, jó a móka, és azt hiszem bátran állíthatom, hogy a Perkátai Népművészeti Foglalkozás és rendkívül jó csapat, rendkívüli kis emberpalántákkal!
Alig várlak Titeket, hogy elkezdjük megint a közös munkát!
Addig is jó kép nézegetést és tanulást!
Ölel és puszil mindenkit:
Dóri (néni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése