2015. augusztus 20., csütörtök

2015 nyár

Ejj-ejj! Dóri nénit bizony megint illenék hátsón billenteni, amiért így elhanyagolta a blogot. Mint mindig. Pedig aztán rengeteg minden történt a népművészeti berkein belül. Próbák és fellépés halmok, amiket nagy örömmel teljesítettünk. Én mondom mindenkinek, hősök ezek a gyerekek! 
Ha esik, ha fú', ha hőség van vagy éppen hóvihar, mindig jönnek, bátran és szépen kiállnak a színpadra, hogy megmutassák, mit is tudnak. 
Szóval semmiképp sem panaszkodhatok, szuper egy csapat, kétség sem férhet hozzá. 
Rengeteg szép pillanatot könyvelhetünk el ezen a nyáron is. Kezdjük azzal, hogy végre a fiúknak is sikerült gyönyörű szép, hagyományőrző inget varratni, amiben büszkén járhatják a táncot. Ezért hatalmas köszönettel és hálával tartozunk Gecseg Jánosnak, aki az anyagot felajánlotta számunkra és természetesen Cseréné Halasi Kati néninek, akinek a kezeit aranyba kéne foglalni. Megható pillanat volt, amikor a fiúk megjelentek az ingekben. Nyavalyás, érzelgős fejemmel még a könnyeim is kicsordultak az örömtől. Szegény Marci úgy megriadt ezt látva, hogy még azt is megígérte mostantól jó gyerek lesz, csak hagyjam abba a hüppögést.:) Naná, hogy azóta is várom a csoda valóra válását. 
A Lovas Találkozón való fellépéskor idén is kiosztottam az Év Táncosa címeket. 
2015-ben a következő népművészetis gyerkőcök nyerték el:
Tücskök-bogarak: Aszlajov Dorottya és Tamás Dávid
Rezeda: Héber Dóra és Horváth Dóra
Kankalin: Kovács Esztella és Vígházi Roland
Az évben nyújtott kiemelkedő segítségéért oklevelet kapott: Szócska Benjámin
Nagyon megérdemelték mindannyian. Sokat fejlődtek, rengeteget dolgoztak, szinte minden próbán ott voltak. Gratulálok Nektek kölykök!:) Csak így tovább. Dorottya és Dávid volt az én két kis meglepetésem az évben, mert egyik pillanatról a másikra kezdték el úgy ropni, hogy a színpad majd' leszakadt. Pedig hányszor kergettem Dávidot a teremben, mert barackot akartam nyomni a fejére valami csíny miatt. Azóta is folyton kinevet érte, de a mi csapatunk már csak ilyen!:)
A Győry Terézia Emlékműsorra idén a piciket vittem, hagy szokják a szereplést. Mint mindig, most is ügyesen megtanulták a koreográfiát, s eljutottunk arra a szintre, hogy már nem is izgulunk, ha néznek minket tánc közben. Kedvencem Zéti volt, aki sosem esett kétségbe, hogyha a párja nem tudott eljönni a fellépésre. Az emlékműsoron is csak lazán ennyit mondott nekem, "Én a Jázminnal táncolok." és nem volt apelláta. Se Jázminnak, se nekem.:)
Aztán kezdődtek a nagyoknak az augusztus 20-ai próbák, amik a szokott "De Dóri, ez nehéz!", "Ajj már Dóri, meleg van!", "Képzeld Dóri, van barátnőm!" vagy "Ha kiabálsz, akkor haza megyek!" stílusban zajlottak.
Meg persze sokat nevettünk. Nagyon sokat. Külön öröm volt, hogy drága húgom és helyettesem, Fanni is beszállt a buliba, és vállalta Koppány nőiesített szerepét. Olyan szépen és teljes átéléssel énekelte a Szállj fel szabad madár című dalt, hogy az ember beleborzongott.
Nagyszerű nyár volt ez a 2015-ös. Remélem gyerekeim, hogy Ti is élveztétek.:) Mert én nagyon.
Most pedig rakok ide pár képet. Aztán a többit külön bejegyzésekbe foglalom.

Jó szórakozást hozzá!
Szeretettel: Dóri





Zéti és Jázmin:)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése