Próba képek és május 1-i fellépés

Hoztam még pár képet a próbákról illetve a május 1-ei fellépésről.:)
Pux

Képek:

Május 9. - Seregélyes

Kedves Gyerkőcök, Szüleik és esetleges Olvasóink!

Jó szokásomhoz híven, késve frissítem a blogot, dehát ismertek, szerettek és elfogadtok így. :)
Május 9-én megtörtént a hónapok óta várva várt seregélyesi fellépés. Nagyon izgi volt, szuperül éreztük magunkat, egy csomó klassz élménnyel gazdagodtunk. Ezúton is köszönjük a meghívást, a vendégszeretetet és minden kedves segítséget a Falunap szervezőinek, amit rendelkezésünkre bocsátottak valamint Gergely Attilának, hogy beajánlott minket a programra!:)
Először is csoda számba ment, hogy az indulásra pontosan megérkez(tem)ett mindenki - igaz a fél csapat közölte, hogy ő bizony hányós a buszon, neki sajnos nincs piros szalagja, vagy Dóri, hoztam kaszát, ahogy megígértem...
Mindezek ellenére mindenki jó hangulatban volt, és én sem játszottam az őrült nőt, szóval már a kezdet sima volt, ami lássuk be, nálunk ritka.
A buszon aztán a sofőr bácsi nagy örömére beénekeltünk, majd szép lassan mindenki elkezdett átöltözni, így teljes pompánkban szálltunk le a Falunapon. Gyönyörűek voltatok gyerekek, én mondom, jól festettetek, ahogy végig vonultatok a pályán. Marci kaszája, Roli félre csapott kalpagja pedig külön extrémitása volt a dolognak.:)
A gyors próba után bár mindenki erősen ment volna, amerre látott nem sok időnk volt, mert kezdődött is a fellépés.
Roli és Marci bátran és szépen énekeltek a színpadon, majd csatlakoztak a lányok hozzájuk, Lilla, Sztella, Kata, Anna, Fanni és Reni, hogy aztán együtt megmutassák, milyen is a palóc lassú és friss csárdás. Utánuk a Tücsik ropták, 'majd leszakadt a színpad az ugrós lépések alatt, s a mozdony is szépen szólt, ahogy elindult Kanizsára. A Bazsalygó és a szólisták köre tisztán és bátran zengte népdalait, öröm volt hallgatni, s végül a Rezeda és a Kankalin lányai mindenkit elámítottak az imregi karikázó látványos mozdulataival.
És hogy én eközben mit csináltam? Kivételesen nem a szokásosat. Azt hiszem nem csak a gyerekek, én is fejlődök szép lassan és nem rohangálok az idegtől széttépett hajjal jobbra-balra (zömében indokolatlanul), mint eddig.
Csak álltam a színpad szélén, mosolyogtam könnyes szemmel és azon gondolkodtam, hogy na, így kell ezt csinálni. Párját ritkítóan csodás egy bagázs a perkátai Népművészeti foglalkozás, s nem telik el úgy nap azóta sem, hogy ez ne jutna eszembe.
Én mondom kölykeim (mert most már picit hozzám is tartoztok), ha sokszor morcos is vagyok, vagy éppen hisztizek (nem röhög, együtt érez), vagy nektek van épp borzalmas napotok... Mégis. Család lettünk. És ameddig együtt tudunk bohóckodni, szekálni a másikat vagy éppen azon röhögni, hogy miként oktatom a fiúk táncát... Azok is maradunk.
Ezekben a nehéz hónapokban, amikor sok mindennel meg kellett küzdenünk bizonyítottunk, hogy egy amatőr tánccsoport is képes szép, ügyes műsorral odaállni bárhova.
Nekem ti vagytok az Állami Néptánc Együttes.:) Minden körülmények között. Meg hát na, ki a király, ha nem Ti??
Nézegessétek a képeket, amiket nagyszerű Szüleitek készítettek. Aztán nemsokára folyt. köv.
Hiszen még hosszú a nyár, és a jövő tanév is tartogat még meglepetéseket.
Szeretettel ölel mindenkit: Dóri

Képek: